Oldal kiválasztása

(Börtönkönyv)

Ez kivételesen nem egy spirituális könyv.

Bűnügyi újságíróként hét évig dolgoztam börtönben, és ebben a könyvben mutatom be olvasóimnak a börtönvilág azon szegleteit is, ahova „külső” újságírók sosem jutottak el. 

 „Olykor nincsenek szavak a borzalomra.  Azok a hangok nem is emberi hangok voltak, hanem támadásra kész, bezárt állatok artikulátlan ordításai. Ahogy elhaladtunk a nehéz vasajtók előtt, annak nyílásaiból kezek nyúltak ki. Szőrős, hatalmas, tetovált kezek, mintha egyenest a falból nőttek volna ki.

  • Vigyázzon, ne menjen túl közel a zárkákhoz, mert belekapaszkodhatnak a hajába. – figyelmeztetett az egyik felügyelő.

Hirtelen vad,  rettenetes dübörgés támadt. Az egyik rab belülről ütni-rúgni kezdte az ajtót. Mintha még a mindenütt jelenlévő sűrű, vastag rácsok és dróthálók  is visszhangozták  volna a dörömbölést  és vadállat bőgésére emlékeztető hangot.

 A sopronkőhidai fegyház különös veszélyes körletén előttünk nem sok látogató járt. Az agresszív, támadó, ön- és közveszélyes, javarészt gyilkosság miatt életfogytiglan  tartó fegyházbüntetésüket töltőket őrzik itt, olyan egyszemélyes cellákban, ahol még az asztal és az ágy is le van betonozva. Életük az egyszemélyes betonkoporsóban  már nem emberi lét, sokkal  inkább az állati létnél is borzalmasabb vegetáció.

Ez volt az első börtön-riportom.

És a beavatásom…

Ám ebben a könyvben elkalauzolom erős idegzetű olvasómat a szegedi Csillag Fegyház halálsorába is,  ahol ottjártamkor még öten töltötték életfogytiglani büntetésüket,  akiket valaha, a rendszerváltás előtt halálra ítéltek, de közbe jött a moratórium.  Vajon hogy élték meg azt a pillanatot, amikor a bíró közölte velük:  – kötél általi halál.”   Milyen volt a siralomzárka ?  És az azóta eltelt sok-sok év múltán vajon bánják-e, hogy életben maradtak? Vagy inkább a gyors, hirtelen halál helyett belenyugodtak a lelket felőrlő, örökös rabságba…..?

A könyv megrendelhető a +36 20 32 52 352 telefonszámon.